Interjú: Mi a klasszikus zene és a klasszikus zenei újságírás jövője?

A klasszikus zenei újságírás és a klasszikus zene közös sorsú. Az egyre inkább technologizálódó modern korban ez a kapcsolat folyamatosan változik és újra feltalálja magát. Dávid Zsoldossal, a magyar Papageno komolyzenei magazin vezérigazgatójával, az Akordaj – Spotlight on Music konferencia egyik előadójával beszélgettünk a komolyzene és a komolyzenei újságírók jövőjéről, valamint a technológia kihívásairól. A Temesváron megrendezett konferencia célja a komolyzenei újságírók következő generációjának képzése volt.

A: Mi a véleménye a konferenciáról? A résztvevők a jövő komolyzenei újságírói. Mi volt a benyomásod? (0-2.03)

Zsoldos Dávid: Mindig öröm fiatal szakemberekkel találkozni. Ők másképp látják a kihívásokat és másképp néznek szembe velük, és azt mondanám, hogy tanulunk egymástól. Természetesen én vagyok az előadó, ők pedig inkább hallgatnak, de ez egy olyan folyamat, amelyen keresztül végig tudjuk járni az iparág főbb kérdéseit és kihívásait általában és a komolyzenei újságírásét különösen.

Nem mondhatom, hogy az idő a mi oldalunkon áll. A komolyzenei újságírás sokat változott, mióta én elkezdtem. 20-25 évvel ezelőtt 5 napilap volt Magyarországon, és ebből 4-nek volt zenekritikai rovata. Most már egyiknek sincs, és ilyen újságok már alig léteznek.

De a zenei újságírás nem csak a kritikákról szól. Most már megvan az internet szabadsága, most már több nyelven is van tartalom, most már lehetőségünk van videókat és audiovizuális tartalmakat közzétenni, amelyeket aztán az egész világon terjesztenek. Elvesztettünk néhány dolgot, ugyanakkor most más lehetőségek és lehetőségek állnak rendelkezésünkre.

A: Ezen a konferencián a klasszikus zene/klasszikus zenei újságírás és a közösségi média összeolvadásáról beszéltél. A közösségi médiaplatformok megfelelő eszközök a klasszikus zene népszerűsítésére, vagy improvizálni kell ahhoz, hogy ezeket a jelenlegi technológiákat ki lehessen használni? (2.03 – 3.43)

Zsoldos Dávid: A közösségi médiaplatformok olyan eszközök, amelyeket használni kell, függetlenül attól, hogy mi a véleményünk a közösségi médiáról. Természetesen fenyegetést jelentenek, a közösségi médiának sok hátránya van, de nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne használjuk ezeket az eszközöket. A társadalom nagyrészt napi szinten használja ezeket az eszközöket, így ha nem készítesz tartalmat a közösségi médiaplatformokra, akkor minden más tartalom felváltja a klasszikus zenei tartalmaidat.

Természetesen ezeket intelligensen kell használni, tudni kell, hogy mire és hogyan kell használni az egyes platformokat. Ezek a platformok pedig folyamatosan változnak, és ez az egyik nagy kihívás. Mert ezek a platformok nem azért vannak itt, hogy javítsák a társadalmat és a klasszikus zenét, hanem azért, hogy minél több profitot termeljenek. És természetesen ez egy új kihívás.

A: Magyarországon az állam támogatja a komolyzenei újságírást, vagy magatoknak kell megélnetek? (3.43 – 5.35)

Zsoldos Dávid: Sajnos jelenleg nincsenek nyílt pályázatok vagy támogatások kulturális tartalmak – klasszikus zene, színház vagy más – létrehozására. És ez egy új változás, mert 3-4 évvel ezelőtt nem sok lehetőség volt, de akkor is lehetett pályázni államilag finanszírozott programokra. Úgy gondolom azonban, hogy a kulturális tartalomhoz hasonlóan a kulturális újságírásnak is meg kell találnia a fenntartásának módját. És ha az állam nem támogat, akkor talán az olvasókhoz kell fordulni. Vagy talán találni egy szponzort vagy más módot. Nem hiszem, hogy ezek a támogatott rendszerek működnek. Minél nagyobb a szakadék egy iparágban, annál instabilabb. Nem hiszem, hogy az államnak mindent ki kellene fizetnie. Azt sem hiszem, hogy kizárólag a hirdetésekre támaszkodni jó módja a tartalom előállításának. Szeretném, ha a komolyzenei újságírás és a komolyzenei ipar egyre több bevételi forrást találna, hogy fenntartható legyen.

A: Azt hiszem, készítettél egy profilt az olvasóidról. Van kapcsolat a komolyzenei magazinok olvasottsága és az intelligencia között? Intelligensebbek, mint más magazinok és újságok olvasói? (5.35 – 8.33)

Zsoldos Dávid: Zsoldos Zsolt: Nem mondanám, hogy az olvasóink okosabbak, de képzettebbek, mert ez az, amit mérni tudtunk. Olvasóink nagyobb valószínűséggel rendelkeznek diplomával vagy több képesítéssel. Nagyobb valószínűséggel beszélnek idegen nyelveket, nyitottabbak. Valószínűleg idősebbek is, mint más újságolvasók. De ez nem meglepő. Mert a klasszikus zene mindig is a kultúra kifinomultabb fogyasztóit vonzotta. És ez nem fog változni.

Ráadásul emlékszem, amikor 20-25 évvel ezelőtt egyetemre jártam, volt egy vita arról, hogy a klasszikus zene el fog tűnni, mert mindenki, aki klasszikus zenét hallgatott, meg fog halni. Azok, akik hallgatják, megöregednek, és egyetlen fiatal sem fog elmenni egy klasszikus koncertre. És ez 20-25 évvel ezelőtt volt. Az idő megmutatta, hogy most is ugyanolyan a helyzet, mint akkor. Természetes, hogy a tizenévesek és a húszas éveikben járó fiatalok nem akarnak minden hétvégén koncerttermekbe járni és olyan zenét hallgatni, amit ebben a korban már nem találnak annyira érdekesnek. De ezek az emberek idősebbek lesznek, okosabbak, képzettebbek, talán még többet is keresnek, hogy megengedhessék maguknak a jegyeket… Ez nem jelenti azt, hogy nem szabad a fiataloknak játszani, nevelni kell őket, vonzani kell őket, és szinte minden országban – Romániában, Magyarországon – erős programok vannak a klasszikus zenei nevelésre. És minden zenekar a fiatal közönség bevonzására összpontosít. De a klasszikus zene 300-400 éve fennmaradt, nem tartok attól, hogy hamarosan eltűnik.

A: Azt mondja, hogy a közönsége folyamatosan megújul, de mit tesznek azért, hogy új olvasókat érjenek el? Azt hiszem, ugyanazokkal a kihívásokkal kell szembenéznie a magazinjával, mint a filharmonikusoknak. (8.33 – vége)

David Zsoldos: Azt hiszem, a klasszikus zenével ugyanaz történik, mint minden más tartalomtípussal. A könyvek, abban a hagyományos értelemben, ahogyan a könyvekre gondolunk, egy kicsit lefelé ívelő tendenciát mutatnak. A klasszikus zenét, a felvételeket pedig már nem CD-n vagy lemezen hallgatjuk, esetleg megnyitjuk a Spotify-t vagy más alkalmazásokat. Az élő koncertek tekintetében pedig új formátumokat kellene keresnünk, amelyek jobban megfelelnek a digitális kornak, jobban megfelelnek a digitális élményeknek, amelyekhez az új generációk hozzászoktak. De maga a zene ugyanaz marad. Mozart, Wagner, Beethoven és Chopin zsenialitása alkalmas az adaptációra. Nem szabad félnünk attól, hogy új utakat találjunk zenéjük terjesztésére és terjesztésére.

Megjegyzés: Az Akordaj – Spotlight on Music a Classical ME, a JM Hungary és a Scena Muzicală által szervezett konferencia, amely a magyarországi és romániai komolyzenei újságíró szakembereket hozta össze Temesváron azzal a céllal, hogy a komolyzenei újságírók következő generációját képezze. A konferencia az Erasmus+ program társfinanszírozásával valósult meg.