Franz Liszt. A romantikus korszak rocksztárja

Liszt Ferenc 1811. október 22-én született az akkor Magyarországhoz tartozó, ma Kelet-Ausztriához tartozó Raidingban. Apja, Liszt Ádám, II. Esterházy Nikolaus herceg udvari hivatalnoka és amatőr zenész volt, aki zongoraleckéket adott Ferencnek. Nikolaus herceg, aki Joseph Haydn zeneszerzőt alkalmazta, le volt nyűgözve az ifjú Ferenc tehetségétől, és 1822-ben más nemesek anyagi támogatásával finanszírozta zenei tanulmányait Bécsben.

Liszt Ferenc a romantika korszakának kiemelkedő magyar zeneszerzője volt, aki a zenéhez való újító jellegű hozzájárulásáról volt ismert. Zongoravirtuózként nemzetközi hírnévre tett szert, és az elsők között volt, akik új megközelítést vezettek be a zongorajátékba. Liszt később zongoraművek és szimfonikus költemények tehetséges zeneszerzőjeként vált ismertté, amely műfajt ő maga teremtette meg. A szimfonikus költemények olyan zenekari művek, amelyek általában egyetlen, folyékony, folyamatos tételben bontakoznak ki.

Ezek a kompozíciók egy történet elmesélésére készülnek, és gyakran versekből, festményekből, könyvekből vagy más, nem zenei művészeti formákból merítenek ihletet. Lenyűgöző módja annak, hogy a zenén kívüli képeket és érzelmeket lebilincselő zenekari élménnyé alakítsuk.

Emellett elődei műveinek termékeny átírójaként és más zeneszerzők elkötelezett támogatójaként Liszt kitörölhetetlen nyomot hagyott a zene fejlődésében.

Bécsben Liszt Carl Czernynél és Antonio Salierinél tanult, és a fiatal zenészt az a megtiszteltetés érte, hogy Beethoven is találkozott vele, akit lenyűgöztek a képességei. A Liszt-család 1823-ban Párizsba költözött, és Ferencnek három londoni látogatása során alkalma nyílt arra, hogy fellépjen IV. György brit királynak. 1827-től Párizsban letelepedve Liszt kapcsolatba került Hector Berlioz zeneszerzővel, akinek romantikus eszméi nagy hatással voltak rá. Emellett olyan neves tanár-zeneszerzőknél tanult, mint Ferdinando Paer és Anton Reicha.

21 éves korában Lisztnek lehetősége nyílt arra, hogy koncertet adjon az olasz virtuóz Niccolò Paganininek. E fellépés után Liszt elhatározta, hogy olyan híres zongoravirtuóz lesz, mint Paganini. Az volt a szerencséje, hogy Párizsban élt, amelyet akkoriban a világ zongora fővárosaként ismertek. Barátsága olyan neves zongoristákkal és zeneszerzőkkel, mint Frédéric Chopin, Sigismond Thalberg és Alexander Dreyschock erősítette technikai tudását a hangszerrel kapcsolatban.

Liszt az egyik legjobban dokumentált romantikus zeneszerző, akinek meglepően jól dokumentált szakmai élete van. Bár mélyen zárkózott egyéniség volt, aki minden reggel hat és dél között a zeneszerzésnek szentelt, aktív társadalmi életet is élt. A délutánokat gyakran baráti találkozókra, levélírásra, kártyázásra, sétákra és egyéb társasági tevékenységekre szánta. Nemzetközi hírneve és kiterjedt levelezése lehetővé tette a tudósok számára, hogy tevékenységét részletesen rekonstruálják.

1833-ban, mindössze 22 éves korában Liszt megismerkedett Marie d’Agoult grófnővel, és ez a találkozás gyökeresen megváltoztatta az életét. A szerelem és a svájci táj szépsége által meghatott Liszt a svájci táj által ihletett műveket kezdett komponálni. Ezeket a műveket később az „Album d’un voyageur” című kötetben gyűjtötték össze, amely „Années de Pèlerinage” néven vált híressé. 1834-ben Liszt első említésre méltó zongoraművei a „Harmonies poétiques et religieuses” és a három „Apparitions” című zongoraművével jelentek meg.

Az ilyen átütő nemzetközi siker előreláthatólag egy csipetnyi botrányt és kalandot is hozott magával.

1835-ben Liszt viharos kapcsolatot kezdett Clara Schumannal, a tehetséges fiatal zongoraművésszel és zeneszerzővel, aki már Robert Schumann jegyese volt. Liszt mély benyomást tett Clarára, és intenzív kötelék alakult ki közöttük, amelyet kölcsönös csodálat és vágy jellemzett. A karizmájáról és virtuozitásáról ismert Lisztet elbűvölte Clara intellektusa és zenei képességei.

Bár Liszt nem reagált közvetlenül Clara érzelmeire, aki akkoriban rendkívül befolyásos volt zenei körökben, egyébként elismerését azzal fejezte ki, hogy 1840-ben neki ajánlotta Études d’exécution transcendante d’après Paganini című művét. Szoros kapcsolatuk ellenére Klára az évek során igyekezett eltávolodni Liszttől, különösen azután, hogy házassága védelmében Robert Schumann műveit kezdte kiadni.

Mint már említettük, Liszt mindössze 22 éves korában találkozott Marie d’Agoult grófnővel, egy ritka szépségű és figyelemre méltó műveltségű nővel. Együtt Svájcba költöztek, ahol Marie négy gyermeket szült, a negyedik feltételezhetően Charles Antoine François Davila, későbbi nevén Carol Davila. Az ő származását mindig is rejtély övezte, mivel az orvos folyamatosan kerülte a születési anyakönyvi kivonat bemutatását vagy szülei nevének felfedését, teret engedve a találgatásoknak.

Liszt Ferenc 74 éves korában tüdőgyulladásban halt meg, felbecsülhetetlen értékű örökséget hagyva maga után. Nemcsak korának legzseniálisabb zongoristájaként, hanem talán a valaha élt legnagyobb zongoristaként is emlékeznek rá. Emellett Lisztet Bartók Béla mellett a két legnagyobb magyar zeneszerző egyikeként ünneplik. A „2. Rapszódia” című remekművét ma már egy másik meglepő módon is ismerik, köszönhetően a „Rapszódianyúl” című rajzfilmnek, amelyben Tapsi Hapsi Hapsi ügyesen vezényli ezt a remekművet.

Fotóhitel: Liszt Ferenc Wilhelm von Kaulbach 1856-os festménye után. Forrás: itt.

_____

Az Akordaj az Európai Unió által finanszírozott Erasmus+ program keretében, a Spotlight on Music projekt keretében létrehozott platform. A kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az ANPCDEFP nézeteit és véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem az ANPCDEFP nem tehető felelőssé.